Vajon rendben lenne, hogy rákényszerítjük a vegánságot egy gyerekre?
Mi a vegánság és mit jelent egy gyerek számára ezen etikai elvek szerint felnőni?
Mekkora szabadságot adjunk a gyerekeknek megalapozni a saját etikai elveiket?
Kinek a felelőssége egy gyereknek megtanítani, hogy mi a jó és rossz?
Egy pár történetet és személyes gondolatot szeretnék megosztani veletek...
A lenti kép szövegének fordítása:"Sokan azt mondják hagyjunk jobb világot a gyerekeinkre... De talán arra is gondolnunk kéne, hogy jobb gyerekeket hagyjunk a világnak."
Ez a kép valamiért engem nagyon megfogott... Főleg mivel pont most olvastam mennyi vegán szülő fél vagy nem-vegán szülő elképesztően elítéli ha valaki vegánként nevelné/neveli a gyerekét (és ugye mikor vegánról beszélünk nem csak az állatok testének megevésére gondolunk, hanem az egész gondokodásmódról, etikai és filozófiai háttérről, amit a következőképpen lehetne összefoglalni: Az állatok mindennemű kihasználásának elutasítása, az állatok alapvető élethez és szabadsághoz való jogának elismerése, és ebbe beletartozik bármilyen célból való tenyésztésük (nem ”saját akaratból” való megsértésük), testük elfogyasztása, szórakozásra és szórakoztatásra használatuk, kísérletekre való felhasználásuk, a testük és testrészeik ruházkodásra vagy használati tárgyakra való felhasználása.)
Mielött megosztanám az anyukák személyes történetét az enyémmel kezdeném:
Engem anyám nagyon furcsán nevelt. Arra nevelt, hogy álljak ki az igazságtalanság ellen. Mindig. Mindenkor. Mint politikus és orvos, ő is ezt teszi minden nap. Kiáll és felszólal azokért az elvekért amikben hisz: Hogy mindenkinek egyenlő bánásmód jár, hogy mindenkit megillet az alapvető jog az egészséges élethez. Mivel ebben a szellemben nevelkedtem, nem volt egyszerű gyerekkorom... 😊 Nem sokan szeretik a nagyszájú "igazság bajnokát". Nem bánom, hogy így történt, mert megerősítette a hitem abban, hogy fontos a védteleneket, ártatlanokat megvédeni (és ki ártatlanabb az állatoknál vagy a gyerekeknél?), az igazságtalanságot hangosan kimondani. Ez olyan mélyen belémivódott, hogy azt hiszem (így visszatekintve) elkerülhetetlen volt, hogy az ember és állatjogok területére sodort az élet. :)
Mint szószóló sok problémás területére tévedtem a vegánságnak.
Ami sok kérdést, kételyt és vitát kelt.
Az egyik ilyen, a vegán gyermek kérdés.
Mivel tudom, legtöbbször a táplákozásbeli oldala aggaszt sokakat, így ezt rögtön az elején szeretném tisztába tenni: Az Amerikai Táplálkozástudományi Szövetség és a Kanadai Diétaspecialisták állásfoglalása: " A jól megtervezett vegán (szerző: gondolj itt olyan étrendre amelynek alapja nem a ’sültkrumpli-kólával’ vagy az ’emberi anyatej helyett szója-tej kisbabáknak’, hanem alapját normális, korhoz illő, színes, teljesértékű ételek adják: babfélék, gabonák, zöldségek, olajos magvak, gyümölcsök, rízs, tészta, lencsefélék, stb. stb.) vagy más vegetariánus típusú táplálkozás megfelelő bármely életszakaszban: terhesség alatt éppúgy, mint szoptatás idején vagy csecsemőkorban, gyermekkorban vagy serdülőkorban. A vegetariánus/vegán táplálkozás számos táplálkozási előnyt biztosít, mivel alacsonyabb szintű a telített zsírok, a koleszterin és az állati fehérjék bevitele, és magasabb a szénhidrátok, rostok, magnézium, kálium, folsav és antioxidánsok, mint a C-és Evitaminok és fitokemikáliák bevitele".
Ehhez, a Brit Táplálkozástudományi Szövetség is csatlakozott.
Dr. Frank Oski, a John Hopkins Egyetem gyerekosztály direktora, így nyilatkozott a tejtermékek fogyasztásáról: "Semmi ok sincs arra, hogy az életünk bármilyen szakaszában egy tehét tejét igyunk. A tehéntej a borjaknak készült, nem embereknek, és mindenkinek abba kéne hagynia a fogyasztásukat még ma."
Ha praktikus kérdéseid lennének:
Receptekért, praktikus ötletekért és az 'élet vegán anyukaként, vegán gyerekekkel' betekintésért kövessétek: Zizi kalandjait vagy Vegagyerek.hu anyukáját és az ő 30 napos vegán kihívását esetleg a szintén gyermekes Grétát
Tehát ebben a cikkben, nem az egészségügyi, hanem az etikai oldalát szeretném átbeszélni.
Az anyukákkal folytatott beszélgetéseim során, az akadályokat nem az egészségügyi, hanem a szociális oldalában látták: "A világ nem nézi jól szemmel azokat akik másképp élnek mint a status quo. Akik szembemennek azzal amit "mindenki más csinál" Függetlenül attól, hogy mondjuk a jelenlegi rendszer, a jelenlegi bánásmód morális illetve törvényes vagy sem."
Ha az egészségügyi oldalát félretesszük, hisz láthattuk, hogy mind a dietetikus szövetségek, mind megannyi kutatás és a lentebb olvasható személyes történetek is azt igazolják, hogy teljesen egészségesen lehet gyerekeket növényi étrenden nevelni, akkor mi marad?
Mi az igazi akadály?
Akkor, vajon tényleg olyan veszélyes, önző vagy diktatorikus lenne ha együttérzést, az állatok tiszteletét, az állatok és emberek kihasználása nélküli életet (és étkezést) adnánk tovább a gyerekeinknek mint alapvető értékeket? Nem pedig azt, hogy megenni vagy kihasznalni állatokat (a húsukért, tejért, tojásért, bőrért, tollért, állatkisérletekért, cirkuszi szórakozásért, selfi-ért stb.) mert "mindenki igy csinálja", vagy már az ősember is evett más állatokat, vagy mert a nagymama megszól és a szomszéd se érti meg?
Vajon tényleg annyival rosszabb lenne a világ, ha TÖBB együttérzés lenne benne, nem pedig kevesebb? Ha a gyerekeink már kiskoruktól kezdve ezeket az értékeket kapnák tőlünk?
Egy anyuka gondolatai erről:
Mondok erre pár példát:
- Fontosnak tartom, hogy egy életre szóló, bizalmas, szeretetteljes kapcsolat alakuljon ki köztünk és a gyermekem között, ezért pedig minden tőlem telhetőt meg is teszek. Elsősorban úgy alakítottuk az életünket, hogy mindketten itthon legyünk a párommal, ezzel biztosítva egyrészt a kipihentséget magunknak, hogy teljes nyugalommal tudjunk részt venni egy napban, másrészt a gyerekünknek az állandó elérhetőséget mindkettőnk részéről. Családi ágyban alszunk, tehát éjszaka is biztosítjuk a gyermekünknek az testkontaktust és az igény szerinti szoptatást. Így kipihenten kelünk, kipihenten pedig türelmesebbek vagyunk, így könnyedén vesszük a kihívásokat. Reagálunk a fiunk jelzéseire, kielégítjük a szükségleteit. Mókázunk, játszunk, énekelünk, zenélünk, "olvasunk" (bármikor kiveheti a könyvet a kezemből nézegetni, lapozgatni), de mindeközben hagyjuk szabadon játszani, felfedezni, nem mi irányítjuk a játékát, de elérhető közelségben maradunk, ha segítségre vagy társaságra van szüksége. Hordozzuk, dédelgetjük, az ő tempójában visszük be a tóba (ez lehet, hogy apróságnak tűnik, de olyan sokszor látom,ahogy erőltetik a gyerekeket, akik sírnak és megrendül a bizalmuk), ha éppen fél ülve/fekve fürdeni a kiskádban, akkor kitalálunk más módszert.
- Fontosnak tartom, hogy minőségi világ vegye körül. Ne legyen elhalmozva vacakokkal, műanyag játékokkal, rémes mesekönyvekkel. Ezért biztosítva van neki minden, ami a szabad játékához szükséges, azonban készregyártott ipari csoda nem terheli.
- Fontosnak tartom, hogy részt vegyen a családi életben, ha szeretne, ezért mindig velünk van,járunk-kelünk a világban, azonban megvan a lehetősége visszavonulni.
- Fontosnak tartom a szabadságát, a döntési szabadságát. Ha nem akar pelust venni, akkor az éjszaka kivételével nem muszáj. Dönthet, hogy akarja-e, hogy valaki hozzáérjen, felvegye. Dönthet, hogy a felkínált ételekből mit választ. Nem erőszakoskodom vele, amennyiben nem forog közvetlen életveszélyben. Nyugodtan lehet koszos, maszatos, vizes, kutyás, beletrappolhat a pisibe, ha éppen odacsurrantott valahova, legfeljebb megmosdatom.
- Fontosnak tartom az egészségét, ezért igény szerint szoptatom és igénye szerinti mértékben egészséges, valódi ételekkel táplálom. Ebben a gyerekorvosunk és a védőnőnk is támogat. (ez teljes értékű növényi étrendet jelent, egyelőre gluténmentesen az én érzékenységem okán).
- Hagyom annyit aludni,amennyit csak szeretne,ezért sosem ébresztem fel.
Nem kell kisgyermeknek megbirkóznia azzal az óriási erkölcsi problémakörrel, amivel sok felnőtt sem képes:
Miért van rendben, hogy megesszük a pipit, de nem esszük meg a kutyust?
Miért bántjuk az állatokat, ha szeretjük őket?
Ez túl nagy teher, túl nagy felelősség. A gyerekeknek a háborúkkal, az erőszakkal, az éhezéssel, a rabszolgasággal mind nem lenne szabad foglalkozniuk, hiszen túl nagy teher lenne nekik.
Tehát összefoglalva, a szülőként azon az állásponton vagyok, hogy a szülő feladata, hogy olyan korlátokat állítson fel, amely keretek között a gyermek maximálisan szabad lehet, anélkül, hogy ez megterhelné, vagy a kárára válna."
Egy másik anyuka története:
“ Nekem a 9 éves gyermekem önszántából lett vegán par hónapja (írtó büszke vagyok 😂 😂 ❤️ ❤️) Most már azt kívánja bár mindig is vegán lett volna (szerző: egyem a szívét). Ilyen korban már simán így gondolják, ha jól neveljük őket, és megmutatjuk nekik (nyilván a gyermekek számára fogyasztható módon) az állat(jogi) oldalát. Bubu (szerző: második gyermek) vegán az első pillanattól, ő még nagyon kicsi, így nem teljesen érti, de ebben a felfogásban fog felnőni 😀. A póktól, a molylepkéig mindenkinek köszön és integet 😂. Nem azt látja, hogy Anya sikítozva trancsírozza szét őket ☹. Bennük még a mindenki iránti szeretet es tisztelet van és az lesz természetes neki, amit tőlünk lát s tanul ❤️.
Vajon a húsevő gyerekek szabad akaratbol esznek húst ☹?! Mindent a szülő dönt el az elején, ugyhogy ez a "hagyom a gyereket, hogy maga döntsön" (??? 😳 😩) elég nagy butaság. Ha állatok húsát adjuk nekik is mi döntünk. Persze, hogy a gyerek nyúlni fog a csirkecomb fele ha azt eszik elötte 😩! (mért is ne tenné, ő nem látja és nem tudja, hogy az egy élő, érző lény volt egykor).
De a kóláért, cigiert is nyúlni fog, meg a boros-sörös-pezsgős poharért is, és ha rajtuk múlna cukrot ennének csokival meg nyalókával... szoval akkor az is rendben van? Nyilván nem.
Engem nem izgat, hogy ki hogy "gyanusít" meg, hogy rákényszerítem a gyerekemre az én életformám, az én elveim, pontosan, ez nem egy diéta, ez egy életforma és a gyerekem velem él, én nevelem fel, amíg nincs saját átlátása a dolgok felett, addig azt követi amit én, mint ahogy minden mas családban is. Minden szülő neveli a gyerekét: legyen tisztelettudó, figyeljen, tanuljon, ne bántson másokat, stb. Sok családban a vallásban sincs mese, nincs a gyereknek választása, megy vasárnap a templomba, ha akar ha nem, vasárnapi rántott hús is ha kell ha nem, de amint valaki nem eteti a gyereket tetemekkel, rögtön jön a szöveg, hogy kényszerítjük a gyereket 😩 ☹ ☹. De azt gondolom mi legalább nem vagyunk hipokraták: hogy vesszük nekik az állatos mesekönyveket, plüss állatokat, hogy szeretgessék, velük aludjanak, kényelmet és biztonságot találjanak bennük és utána az igazi állatokat meg a tányérjukra rakjuk ( 😩 😢 ). Bélyegezzen meg engem aki akar 😂maradok a minden ember, minden állat és a természet irant szeretet es tisztelet "kényszerítésénél" 😂 😂 ❤️ ❤️”
